A Gondviselés Segélyszervezet május 15-17. között észak-kelet-magyarországi szakmai tanulmányutat szervezett, amelyen 10 erdélyi és 2 anyaországi munkatársunk vett részt. Kiszállásunk célja a közvetlen tapasztalatszerzés volt példamutató szociális létesítmények meglátogatása által.

Május 15-én este érkeztünk meg Géberjénbe, ahol az első éjszakát töltöttük. Másnap délelőtt a helybeli Jót s Jól Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének működésével ismerkedtünk. Az intézmény 2007-ben indult 50 férőhellyel, melyet mára 80-ra bővítettek. Az intézménynek 18 munkatársa van: ápoló-gondozók, szociális munkások, szociális pedagógusok, gyógypedagógiai szakember, gazdasági vezető stb. A szolgáltatások jellege a következő csoportok igényeihez igazodik: fogyatékkal élők, pszicho-szociális fogyatékkal élők és pszichiátriai betegek. A 8 és 16 óra között zajló nappali foglalkozásokra 16 településről érkeznek enyhe vagy középfokú, főként értelmileg, illetve testileg (mozgásukban) sérült személyek, akik kerámiaműhelyben és varrodában dolgozhatnak, vagy mezőgazdasági munkálatokat végezhetnek. Emellett működnek az ún. kreatív műhelyek, fejlesztő foglalkozások és a tanoda. Ez utóbbiban közösségi programokat szerveznek: kiscsoportos csoportdinamikai és személyiségfejlesztő programokban vehetnek részt a gondozottak. Az intézmény második szolgáltatása a támogató szolgáltatás, melynek az a lényege, hogy a segítők a családtól egy-két órára átveszik a sérült családtagot, valamint a sérültek alkalmi szállítását biztosítják. Ebben a szolgáltatásban 39 súlyosan fogyatékos személy családja vesz részt. A harmadik típusú szolgáltatás a szociális foglalkoztatás, amely által a munkaerőpiacon hatványozottan jelenlevő szociális és egészségügyi hátrányokat igyekeznek ellensúlyozni. A Jót s Jól intézmény fontosnak tartja, hogy a szociális foglalkoztatásban részt vevőknek fizetést biztosítson, ugyanis ez létérdeke a célcsoportnak. Az intézmény működési költségeit többnyire állami költségvetésből fedezik, amit a saját műhelyekben termelt javak értékesítésével egészítenek ki.

A második megállónk Kislétán volt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat által fenntartott, súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek ápoló-gondozó otthonában. Az 1957-ben alapított szakintézmény jelenleg 220 gyermek befogadására alkalmas. Összesen 110 személyt munkáltat, köztük vannak gyógypedagógusok, szomato-pedagógusok, fejlesztő pedagógusok, gyermekgyógyászok, pszichiáterek, ortopéd szakorvosok, neurológusok, fogorvosok, ápolók, konyhások, karbantartók és más szakemberek. Az intézmény három pavilonnal rendelkezik, valamint egy pedagógiai fejlesztő központtal, amelyben gyógytornaterem, masszázsterem, stimulációs terem, logopédia kabinet, zeneterápiás terem, tornaterem és több védett műhely található. Az intézménynek saját vérvizsgálati laboratóriuma van, valamint orvosi és fogorvosi rendelője. A hatályos jogszabályok szerint minden gyermek tankötelezett, így 5 éves korig korai fejlesztésben vesznek részt, majd ezután fejlesztő felkészítésben részesülnek 18 éves korukig. A fejlesztő iskola heti 20 órát ír elő, amely magában foglalja a gondozási, ápolási műveleteket is. A védett műhelyben munka-rehabilitáció folyik: szőnyegszövéssel, kerámiakészítéssel, kertészettel és fafaragással foglalkoznak. Az intézményt tágas parkszerű udvar, gazdasági melléképületek és mezőgazdasági területek veszik körül, összesen mintegy 7 hektáron.

A következő szociális létesítmény felé haladva útközben megtekintettük a máriapócsi görög katolikus zarándokhelyet. A harmadmilliónyi nagyságrendű magyar görög katolikusság leghíresebb kegytemplomában egy korábban többször is könnyezett Mária-képet őriznek. A zarándokhely hivatásos idegenvezetőjének köszönhetően alapvető tudnivalókkal bővítettük a magyar görög katolikus egyházzal kapcsolatos szegényes ismereteinket.

Máriapócs után megérkeztünk a Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egyházközség időseket gondozó szeretetotthonába, amelyben 100 bentlakó él. Az intézmény az 1900-as évek elején kezdte meg működését árva gyerekekkel, később áttért idős asszonyok befogadására; ma nők és férfiak közösen élnek benne. Az intézményben dolgozók között találunk szociális munkásokat, ápolókat, szociális gondozókat, pszichiátert, orvost stb. Az intézmény struktúrája három részre osztható. Az első a demens betegek ápolási részlege, mely viszonylag zárt. Ezt követi a fő épület, ahol az önellátó idősek élnek a lakrészekben egyedül, vagy párokban. Az ő térbeli és időbeni tájékozódási képességeik megfelelőek. A harmadik részleg az ápolási részleg, ahol szellemileg jó állapotú, de mozgásban korlátozott személyek élnek. Az öregotthont gondozott park övezi, amely eszményi természeti hátteret biztosít a bentlakók mozgásigényéhez, ugyanakkor az aula „beszélgető sarkai” a társas kapcsolatok kötetlen ápolására teremtenek megfelelő helyszínt. Az öregotthon rendszeresen megszervezett programjai sokszínűek: áhítatok, csoportos torna, ének- és irodalmi kör, filmvetítések, varrás, fotózás, kreatív foglalkozások, könyvtárhasználat, kirándulások, vetélkedők. Mindezek mellett a bentlakóknak lehetőségük van egészségügyi vizsgálatokra, jogi tanácsadás igénylésére, érdekképviseleti fórumra stb. Az intézmény vezetősége gondot fordít az alkalmazottak megfelelő szakmai továbbképzésére.

Hétfőn este a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium bentlakásában hajtottuk nyugalomra fejünket. Másnap délelőtt a Magyar Görög Katolikus Egyház Szent Lukács Szeretetszolgálatával  ismerkedtünk – annak központi nyíregyházi irodájában –, amelyet az egyházi főhatóság nemrégiben indított útjára a már meglévő Karitász segélyszervezet tevékenységeinek kiegészítéseként. A szeretetszolgálat a közeljövőben több gyermekvédelmi központot és fogyatékkal élő személyek ápoló–gondozó központját veszi át a fenntartó megyei önkormányzatoktól. Ezekben a szakintézményekben attól várható minőségi változás az eddigi állapotokhoz képest, hogy több pszichológust és lelkészt állítanak szolgálatba. A szeretetszolgálat házi segítségnyújtást működtet, mindösszesen 270 ellátott személlyel. Mindezek mellett fenntartanak egy szenvedélybetegeket segítő nappali otthont, ahol közösségi munkát szerveznek a klienseknek, ugyanakkor tisztálkodási és étkezési lehetőséget is biztosítanak számukra.

A következő meglátogatott intézmény a nyíregyházi Élim Evangélikus Szeretetotthon volt, amely 1920-ban alakult árva gyerekek részére. Eredeti jellege átalakult, így jelenleg 46 súlyosan, illetve halmozottan fogyatékos női gondozott él az intézetben. A 23 alkalmazott között van gyógypedagógus, pszichológus, gondozó, óvodapedagógus stb. Az intézmény gazdag tevékenységet biztosít a bentlakóknak, mint pl. zeneterápia, passzív és aktív torna, gyógypedagógiai foglalkozások, kreatív tevékenységek, kirándulások, bevásárlások, kertészkedés stb. A gondozottaknak kapcsolatuk van a névadó evangélikus gyülekezet tagjaival, akikből néha még „fogadott” anyák is kikerülnek.

Utolsó állomásként látogattunk el a Nyíregyháza–Városi Református Egyházközség Kálvineum Idősek Otthonába. A 100 férőhelyes intézményben két-, illetve egyágyas szobák vannak, külön fürdőszobával, telefonnal és televízióval ellátva. Az intézménybe saját bútorral is beköltözhetnek a szépkorúak; ha mégsem teszik, akkor az intézmény biztosítja azokat. A személyzet többek között mentálhigiénés szakemberekből, foglalkozás-szervezőkből, ápolókból, konyhásokból áll. Az intézmény a lakóinak szervezett szakmai foglalkozások és vallásos programok mellett házi segítségnyújtó szolgáltatást, házi étkeztetést, támogató szolgáltatást és idősklubot működtet a nem bentlakó, rászorulók részére.

Hazafelé megálltunk Ady Endre érdmindszenti (ma Adyfalva) szülőházánál, menet pedig a zilahi belvárosi református templomot látogattuk volt meg.

A fentiekben összefoglalt szakmai kiszállás nem csak programokban, de élményekben is gazdag volt. Általa életszerű és közvetlen betekintést nyerhettünk az anyaországi egyházi és önkormányzati szociális létesítmények működésébe. Minden meglátogatott intézményben szeretettel és barátsággal fogadtak bennünket: időt, fáradságot és anyagiakat nem sajnálva láttak vendégül, amiért mi hálával tartozunk, akárcsak a felértékelhetetlen szakmai tapasztalatért. A jó Isten áldása legyen további áldozatos munkájukon! Reméljük, hogy a kiszálláson szerzett tapasztalatainkat és kapcsolatainkat sikerül kamatoztatnunk segélyszervezeti tevékenységünk kibontakoztatásában.

A kiszállás sikeres megszervezését a vendéglátó intézmények vezetői, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat közgyűlésének alelnöke, Kovács Sándor úr biztosították; az anyagi költségeink fedezéséhez pedig a Szülőföld Alap és a Nemzeti Civil Alapprogram is hozzájárult.

Andrási Erika és Balogh Réka