2016. október 15-én este szólt a telefon, hogy kisvárosunk, Barót szélén leégett egy család háza és tudnánk-e segíteni a kárvallottakon. Másnap a helyszínre sietve láthattuk, hogy az ötgyermekes Bács család 22 négyzetméteres házikója a földig égett.

A családot jól ismertük, hiszen a Gondviselés Segélyszervezet részéről az elmúlt években többször vittünk segélycsomagokat hozzuk is. Hála Istennek, a tűzeset nem követelt emberáldozatot, azonban az amúgy is szegény családnak minden tárgyi java odaveszett (ház, bútorok, ruhák, lábbelik, okiratok stb.). Szó szerint annyival maradtak, ami rajtuk volt. A tüzet a túlhevített kályha, a rozoga kályhacső vagy a kémény okozhatta, amiből a kipattanó szikra az amúgy is túlzsúfolt életteret percek alatt hamuvá változtatta.

A helyszínről és a család tagjairól készített fényképek még aznap a Facebook-ra kerültek, ahol a Segítsük a tűzkárosult baróti Bács családot! névvel egy célirányos csoportot is létrehoztam a segítő szándékú érdeklődők tájékoztatására. Harmadnap az önkormányzati hivatal tanácstermébe alkalmi gyűlést hívtam össze, hogy a segítő kezdeményezéseket és felajánlásokat összehangoljuk. Ezen a gyűlésen döntöttünk egy bankszámla létrehozásáról, segítségkérő felhívások közzétételéről, valamint arról, hogy a Gondviselés Segélyszervezet önkénteseivel megpróbálunk pénzbeli adományokat gyűjteni Baróton és a környező településeken. A család tagjaival egyeztetve úgy nyitottunk bankszámlát a nevükre, hogy annak kezelése csakis a Gondviselés Segélyszervezet megbízottjának tudtával és jelenlétében lehetséges. Ezáltal biztosítottuk azt, hogy a felajánlott összegek maradéktalanul az új ház felépítését szolgálják.

A világhálónak, valamint a nyomtatott és elektronikus médiának köszönhetően futótűzként terjedt szét a gyűjtőakció híre, aminek következtében elkezdtek érkezni a felajánlások. A helyi önkormányzat a ház romjainak eltakarításában működött közre, míg Sepsiszentgyörgyről egy topográfus jelentkezett, aki adományként elvégezte a telekkönyvezéshez és az építési engedélyhez szükséges felméréseket. Az erdőfülei Málnási Ferenc építészmérnök személyében találtunk egy olyan nagylelkű tervezőt, aki ingyen készítette el az új, 50 négyzetméteres ház (két szoba, konyha, fürdőszoba, kamra) terveit, mi több: azóta is lelkiismeretesen követi és tanácsaival segíti a házépítés folyamatát. A segítők csapatához önként csatlakozott Derzsi Sámuel baróti vállalkozó is, aki saját adományán túlmenően számos erdővidéki vállalkozótársát rávette arra, hogy építőanyag-adományokkal, szállítással vagy éppen saját alkalmazottaik néhány napos ingyenes munkájával segítsenek.

November 3-án kezdtünk neki az új ház alapjának kiásásához és négy héttel később, december 1-én már cserép fedte a házat. Közben a pénzbeli adományok gyűjtése is szépen haladt. Az építész becslései szerint ötven-hatvanezer lejbe kerül egy ilyen méretű és beosztású ház felépítése, így ezt az összeget tűztük ki célul. Három héttel a gyűjtés beindítását követően örömmel újságolhattam el, hogy összegyűlt a ház ára. Az összeg nagyobbik része Székelyföld városaiból, falvaiból és a nagyvilág különböző részeiből érkezett, míg harmadát (több mint húszezer lejt) a Gondviselés Segélyszervezet huszonöt önkéntese hét erdővidéki településen házról-házra járva gyűjtötte össze. Az adományozók bizalmának megszerzéséhez talán az is hozzájárult, hogy felhívásunkba belefoglaltuk: az esetleges többletadományokat a házépítés befejeztével a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak ajánljuk fel.

A gyűjtés és az építés során számos nagyszerű emberrel és egyedi történettel is találkoztunk. Volt olyan diáklány, aki egymaga kezdeményezte és lebonyolította a baróti középiskolában az adománygyűjtést. Volt olyan amatőr diákszínjátszó-csoport, amelynek tagjai fellépéseik bevételeiből adományoztak jelentős összeget, és volt olyan diák is, aki kemény munkával megkeresett zsebpénzét ajánlotta fel a család megsegítésére. Egy csíkszeredai jóakaró jóvoltából Magyarországon a Johannita Segítő Szolgálat nyitott gyűjtőszámlát, míg Barót testvérvárosában, Dabason az adventi rendezvények keretében szerveztek adománygyűjtést. Voltak olyan szomszédok, rokonok és Erdővidék más településeiről származó személyek, akik önként jelentkeztek az építkezésnél és tehetségük, tudásuk szerint kétkezi munkával járultak hozzá a ház építéséhez. Kimelkedőn példaértékűnek tartom a magyarzsákodi és homoródalmási unitárius kalákázók segítségnyújtását, akik Balázs Sándor tiszteletes úrral az élen két alkalommal is eljöttek Barótra, hogy kétkezi szakmunkájukkal vegyenek részt a ház építésében. Ugyanígy példaértékű egy motoros klub gyergyószenmiklósi gyökerekkel rendelkező, de Angliába elszármazott tagjainak a látogatása, akik a család majdani vízszükségletét megoldó kút kiásásának a költségeit fedezik. Egy sepsiszentgyörgy úriember egy disznó felajánlásával tette elviselhetőbbé a család élelmiszerszükségleteit. Természetesen nincs lehetőség felsorolni minden adományozó nevét, de nagyszerű érzés megtapasztalni azt, hogy, ha nagy baj nyomán az ember meg tudja fogalmazni a valós szükséget és képes megszervezni a segítő szándékok célba jutását, akkor mindig kerülnek olyan emberek, akik segítenek, akiknek köszönhetően megoldódnak a megoldhatatlannak tűnő feladatok is.Az isteni gondviselés és szeretet határtalan. Kérni kell belőle és megadatik az,  ami igazán szükséges!

A baróti ház lakhatóvá tétele jelenleg is zajlik. A közelmúltban a külső ajtók és ablakok kerültek a helyükre, felépültek a belső falak, elkészült a belső vakolás, szigetelés. Mire önök olvassák majd ezeket a sorokat, valószínűleg a család már beköltözött az új házba.

Végezetül elmondhatjuk, hogy ez a történet egyfajta csoda. Elejétől kezdve feltételeztük, hogy kapunk majd továbbítandó segítséget, de azt, hogy ilyen hamar és ilyen mennyiségben, azt magunk sem gondoltuk, amiként azt sem, hogy az időjárás is ilyen kedvező lesz az építkezéshez. Mindig annyi munkás volt, amennyi épp kellett az aznapi munkálatokhoz, és havazni is csak akkor kezdett, amikor már cserepek fedték a házat. Ezúton is köszönünk minden égi, illetve földi közbenjárást, segítséget. Hisszük és valljuk, hogy nincs lehetetlen, bármit meg lehet valósítani, csak hinni kell és tenni érte. Isten áldása kísérje e csodás történet minden közreműködőjének életét!

Demeter Zoltán

Fényképek a Gondviselés Segélyszervezet Facebook oldalán