A nemzeti összetartozás és szolidaritás jegyében folyó év augusztus 24–29. között 17 kárpátaljai fiatal részvételével tábort szerveztünk az anyaországi Géberjénben. A tábor célja a háborús hangulat lelki terheinek enyhítése és az államhatárokon átívelő nemzeti együttműködés megélése.

Mindezt változatos csoportos foglalkozásokkal és közösségi programokkal sikerült megvalósítanunk.

A tábor előkészítésében és kivitelezésében a következő szervezetek, intézmények és személyek vállaltak központi szerepet: Gondviselés Segélyszervezet, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Géberjén Önkormányzati Hivatala és Máténé Vincze Andrea polgármester, Jót s Jól a Szatmári Kistérségben Egyesület (Géberjén), Ungi Református Egyházmegye és Balogh Attila esperes, Gabrien Néptánc- és Hagyományőrző Egyesület (Géberjén), Felső-Tiszavidéki Búvár és Mentő Közhasznú Egyesület, valamint Kovács Sándor országgyűlési képviselő.

Ezúton is köszönetet nyilvánítunk a házigazda géberjéni önkormányzatnak és egyesületeknek (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), anyagi támogatóinknak, továbbá mindazoknak, akik más módon járultak hozzá a tábor sikeres megszervezéséhez. A kárpátaljai résztvevőknek békét és kitartást kívánunk!

Az alábbiakban két élménybeszámoló olvasható, amelyek szerzői Fülöp Júlia – a tábor programfelelőseként –, illetve Kovács Ivett, a kárpátaljai fiatalok kísérőjeként.

A táborban készült szemléltető képek itt láthatóak, az MTVA által készített összefoglaló riport pedig itt.

A tábor szervezői

Tábori élménybeszámolók

Az elmúlt időszakban sokan és sokféleképpen próbálták támogatni kárpátaljai testvéreinket, és keresték azokat a módszereket, amellyel kifejezhetik együttérzésüket.  Ebbe az áldásos folyamatba igyekeztünk bekapcsolódni mi is, amikor megszületett annak az ötlete, hogy kárpátaljai fiatalokat táboroztassunk a nyáron. Amikor egy ismerősömnek meséltem erről a kezdeményezésről, azt mondta: értelmetlennek tartja, mert ettől a télen nem lesz kisebb a gázszámla és a behívólevelek sem szűnnek meg házhoz érkezni. Igaza van. Azaz részben van igaza. Mert kárpátaljai magyar testvéreink életének e valóságain sajnos nem tudunk változtatni. Egyszerűen abban reménykedtünk, hogy sikerül majd átadni valamit, amitől viszont könnyebb lesz szembenézni mindezzel. Ebben bizakodva hívtuk hát táborozni a 17 fiatalt.

A tábor napjaiban áldott folyamatnak voltunk mindannyian tanúi. Végignézhettük, ahogy lassan feloldódik bennük minden feszengés, és a játékba belefeledkezve egyszerűen boldogok. Láttuk, ahogy időnként, a beszélgetések során, felnőtteket is megszégyenítő érettséggel szóltak hozzá kérdésekhez. Szemtanúi voltunk annak, ahogy a csapat elindult a közösséggé levés útján.

Szombaton sírva váltunk el. Minden táborból sírva mennek haza a gyerekek – mondta egy másik ismerősöm –, nincs ebben semmi különös. Pedig van, mondom én. Azért, mert a táborokban, mint ahogy ebben is, a fiatal megérzi az igazi élet ízét. Felismeri annak a valóságát, hogy az életet is valahogy így kéne élni, mint ezekben a napokban tette: együttes erővel, önfeledt örömmel, közös tervekkel, játékkal és hittel. Táborzáráskor pedig mindig rájövünk, hogy másnaptól sajnos egyikünkre sem ez a rend vár.

Mi egyszerűen abban reménykedünk, hogy a 17 résztvevő fiatal a közösségi lét eme csodájára érzett rá, és emiatt majd otthon sem hagyják el egymást. A rájuk váró nehéz időszakban mi csak lélekben lehetünk velük, de a legnagyobb segítség ők maguk, egymásnak. Ők pedig arról tettek tanúbizonyságot, hogy mindezt pontosan tudják, érzik. Adja a jó Isten, hogy eszerint éljenek és éljünk mindannyian!

Fülöp Júlia

(a tábor programfelelőse, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke)

Augusztus 24–29. között a szervezők és támogatók jóvoltából egy felejthetetlen és élménydús hetet tölthettünk együtt Géberjénben. Nekik köszönhetően nap mint nap tizenhét kárpátaljai fiatal élvezhette a nagyszerű programokat, ami segített feledni az Ukrajnában kialakult háborús helyzetet. A tábor folyamán rengeteg új dologgal ismerkedtünk, és emlékkel gyarapodtunk.

Az elmúlt héten számos vízi programban volt részünk. Kipróbálhattuk a búvárkodást és a kenuzást. Mindemellett több csapatépítő ügyességi vetélkedő és játék keretében kovácsolódott össze a kis csapat. Vendégül látott bennünket a Gabrien Néptánc- és Hagyományőrző Egyesület, amelynek tagjaitól – táncház keretében – szatmári táncokat és népdalokat ismerhettünk meg. Látogatást tettünk a Jót s Jól Egyesület fogyatékkal élők nappali intézményébe, ahol megtekintettük foglalkozásaikat.

A tábor résztvevői minden nap előadások keretében beszélhettek a Z-generáció problémáiról és egyéb aktuális témákról. A résztvevők nyíltan mondhatták el problémáikat, gondjaikat, mert tudták, hogy megértő fülekre találnak. Mindannyiunk számára hatalmas testi-lelki feltöltődést nyújtottak a tartalmas beszélgetések és az azt követő elmélyítő gyakorlatok. Ez a tábori hét felejthetetlen emlék marad számunkra. Minden együtt töltött közös pillanat szép volt: a tábortűz melletti közös éneklések is, amikor a gitár felcsendültével egy emberként, dallal mondtuk el örömünket vagy éppen bánatunkat.

Végtelenül hálásak vagyunk, s ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden embernek, aki bármely módon hozzájárult a tábor megszervezéséhez. Az emlékek, amiket itt gyűjtöttünk, egy életen át kísérni fognak bennünket. Bízunk benne, hogy az itt kialakult emberi és közösségi kapcsolataink nem szakadnak meg, és lesz még folytatása ennek a tábornak.

Kovács Ivett

(a kárpátaljai résztvevők kísérője, az Eszenyi Református Egyházközség programfelelőse)