Honlapunk átmenetileg nem működik.
Híradásainkat a Facebook oldalunkon közöljük:
Gondviselés Segélyszervezet Facebook
Köszönjük a megértést!


Sorry, our website is temporarily down.
Please feel free to follow us on our Facebook page:
Gondviselés Segélyszervezet Facebook
Thank you for your understanding!

Meleg ételt osztott a Gondviselés Segélyszervezet Pesterzsébeten

 

A Gondviselés Segélyszervezet magyarországi tagozatának szervezésében 2015. február 20-án immár harmadik alkalommal került sor melegétel-osztásra Pesterzsébeten, az önkormányzat Civil Házában.

A városrészben nagy számban élnek hátrányos szociális helyzetű családok és egyedülálló emberek, a munkanélküliség is átlagon felüli szinten áll.

 

A korábbi évekhez hasonlóan 200 adag babgulyást szolgáltunk fel. Az adventi adománygyűjtésből megmaradt tartós élelmiszert is kiosztottuk az alkalmi ebédlőbe betért rászorulóknak. Bánó Miklós elnökségi tagunk jóvoltából mintegy 300 kilogramm naranccsal és almával is meg tudtuk ajándékozni az ételosztásra érkezőket.

 

Az önkormányzat előzetesen ételjegyeket küldött az általa ismert rászorulóknak. A családosok ételhordó edényeket hoztak, míg az egyedülállók a helyszínen fogyasztották el a Magyar Államkincstár konyháján készült ebédet, melyet a Segélyszervezet hat önkéntese szolgált fel. Önkénteseink ezúttal is elbeszélgettek az ebédet a helyszínen elfogyasztó emberekkel, akik nagy részével a korábbi években is találkoztunk. Szomorúan kellett megállapítanunk, hogy életük nem vett kedvező fordulatot az elmúlt évben sem, így továbbra is meg kell küzdeniük a szegénység mindennapos gondjaival.

 

Kisgyörgy Rozália, aki először vett részt önkéntesként az ételosztásban, alkalmi benyomásait így foglalta össze: „Különösen tetszett a szervezettség, az előkészítettség, a kulturált lebonyolítás, és az, hogy nem az utcán, hanem egy kultúrház nagytermében történt az étel kiosztása, illetve elfogyasztása.

 

Nagy öröm volt számomra látni a boldogságot a sok nehéz sorsú ember csillogó szemében, akik „hazajáróként” jöttek és szinte ünnepnek tekintették az eseményt. Fontosnak tartom, hogy folytassuk ezt a tevékenységet, mert visszavárnak bennünket.”

 

Zoltán Csaba