A betegek világnapja alkalmából a Gondviselés Segélyszervezet székelykeresztúri fiókja és a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség évek óta látogatást szervez a helybeli kórházba.

1993-tól  II. János Pál pápa kezdeményezésére február 11. a betegek világnapja. Ennek célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegnek, illetve segítse elő a szenvedés megértését.”

A betegségen a testi, lelki és szellemi egyensúly megbomlását értjük, mely az embert meggátolja abban, hogy a társadalomban szervesen részt vehessen. A betegek világnapja azt a célt hivatott szolgálni, hogy világszerte felhívja az emberek figyelmét a beteg embertársaikra, illetve, hogy segítsen megérteni a szenvedés miértjét. Alapvető emberi kötelességünk – egészségi állapotunktól függetlenül –, hogy beteg felebarátainkkal együttérezzünk, őket a lehetőségek szerint segítsük, és társuk legyünk megpróbáló élethelyzetükben.

Idén február 14-én került sor a megszokott látogatásra. Szombatfalvi József lelkész, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke köszöntötte a betegeket, és a kórház alkalmazottait. Alkalmi áhítatának alapgondolataként a 31. zsoltárból olvasott fel egy részletet, majd a betegek felépüléséért imádkozott, valamint azokért, akik hűséggel szolgálják őket a gyógyulás helyén, vagy szerető szívvel állnak mellettük a családi hajlékokban. Az elhangzott ima után a Székelykeresztúri Unitárius Ifjúsági Egylet szívhez szóló műsora következett. Az előadást követően egy-egy biztató verssel kívántunk mielőbbi felépülést, majd a gyermekosztályon folytattuk a látogatást, ahol a kisgyermekek felnőtteket megszégyenítő türelemmel viselték a testi megpróbáltatásokat. Énekkel és játékokkal ajándékoztuk meg őket, megpróbálva szebbé, elviselhetőbbé tenni számukra a kórházi létet.

Mind a betegek, mind a kórházi dolgozók örömmel fogadnak évről évre, mivel egy kis figyelmességgel sikerül megtörnünk a kórházi élet megpróbáló hangulatát. Mindnyájunknak szükségünk van erre, hogy lelkileg feltöltődve folytathassuk a munkánkat: ki a kórház falain belül gyógyulva, vagy éppen gyógyítva, ki a kórházon kívül élve mindennapi életét.

Balogh Réka