Ételosztás Pesterzsébeten 2014. január 31-én

 

A Gondviselés Segélyszervezet magyarországi tagozatának szervezésében 2014. január 31-én ismét melegétel-osztásra került sor Pestszenterzsébeten,

 

ahol nagy számban élnek nehéz körülmények között családok és egyedülálló, szegénysorsú emberek. A helyszín, akárcsak a tavalyi hasonló akciónk alkalmával, a kerületi önkormányzat tulajdonában levő Civilek Háza volt, ahol 200 adag babgulyást szolgáltunk fel. Az adventi adománygyűjtés eredményéből megmaradt hat doboznyi élelmiszert és tisztítószert is kiosztottuk az alkalmi ebédlőbe betért rászorulóknak. Az önkormányzat előzetesen ételjegyeket küldött az általa ismert szegényeknek. A családosok ételhordó edényeket hoztak, míg az egyedülállók a helyszínen fogyasztották el a Nemzeti Bank konyháján készült ebédet. Az ebédeltetés közben segélyszervezetünk öt fővárosi és két erdélyi munkatársának lehetősége nyílt elbeszélgetni a résztvevőkkel, akik között több ismerős arcot láttunk, akik a tavaly is vendégeink voltak.

 

Főként egyedülálló, középkorú férfiakkal beszélgettünk, akik elmesélték életük sorsfordító eseményeit. Ezek a történetek rámutattak arra, hogy életük miért – vagy inkább hol – siklott ki. Leggyakrabban hányatott gyermekkoruk, árvaságuk, a szeretetlenség, a munkahely elvesztése, válás, betegségek és más családi megrázkódtatások vezettek az anyagi és társadalmi „lecsúszáshoz”. (Egykori versenysportoló is volt a vendégeink között, akinek életpályája baleset nyomán vett teljes sorsfordulatot.) Közülük sokan elvesztették embertársaikba vetett hitüket, főleg akiket családtagjaik is elhagytak. Képtelenek voltak feldolgozni az őket ért csapásokat, többnyire egyedül maradtak gondjaik megoldásában. Annak ellenére kerültek mélyszegénységbe, hogy nem menekültek problémáik elől az alkoholba. Legalábbis akikkel beszélgettünk, nem voltak italfüggők; reménytelen helyzetüket leginkább a munkahely, a lakás és részben az egészség elvesztése okozta. Hiába rendelkeznek szakmai képzettséggel; azok az ipari vállalatok vagy más munkaadók, amelyeknél korábban dolgoztak, a rendszerváltás után tönkrementek, így az egykor értékes szaktudásuk mára elavulttá vált. Alkalmi munkából vagy közmunkából tengetik életüket, miközben alkalmi szállásokon vagy hasonlóan nehéz helyzetben élő embertársaiknál laknak.

 

Ezek a szomorúan alakult életpályák egyéni és családi életünk törékenységére is rávilágítanak. Becsüljük hát meg azt, amivel a jó Isten megajándékozott, és legyünk együttérzőbbek nehéz sorsú embertársainkkal. Reméljük, hogy az isteni gondviselés és az emberek szerető gondoskodása elviselhetőbbé teszi terheiket!

 

Zoltán Csaba (a Gondviselés Segélyszervezet magyarországi tagozatának elnöke)