Az adventi segélyakciók néhány résztvevőjének élménybeszámolója

 

Nagyon jó érzés örömet szerezni a rászoruló embereknek, akik helyzete a tavaly ilyenkor is nagy hatást gyakorolt rám. Tapasztalataim nyomán újraértékeltem azokat az életkörülményeket, amelyek szüleim jóvoltából megadatnak nekem, s amelyeket naponta biztosra veszek. Tanulságos látni, hogy a segélyben részesülő embereknek milyen boldogságot jelentenek azok az ajándékok, amelyeket mi úgy kapunk meg szüleinktől, hogy értük semmit nem kell tennünk. A segélyakció során készített képanyag megosztásával próbálom felhívni diáktársaim figyelmét a nélkülöző embertársaink helyzetére. Korábban nem gondoltam volna, hogy környezetünkben milyen szegénységben élnek egyes családok. Sajnos, erről kevesen tudnak, mert túlságosan el vannak foglalva a saját másfajta problémáikkal, és nem veszik észre, hogy másoknak mennyivel nehezebb az életük. Pozitív érzéssel tölt el, hogy az elmúlt hetekben sok adomány gyűlt össze, ami által sok család együttérzően gondolt a nehezebb helyzetben levőkre. – Farkas Tímea (a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákja)

 

Amikor úgy döntöttem, hogy én is bekapcsolódom a Gondviselés Segélyszervezet karácsonyi csomagosztó tevékenységébe, tudtam, hogy miért teszem. Elsősorban úgy éreztem, hogy segítenem kell, tevékenyen részt kell vennem ebben a nemes kezdeményezésben. Másodsorban a karácsonyi vakáció előtti iskolai zsongást, a készülődést, a gyermekek hiányát igyekeztem pótolni. Utólag azt kell mondanom, hogy ennél sokkal többet adott ez a nap. Meghatározó élményekkel gazdagodtam, természetes környezetükben találkozhattam olyan gyermekekkel, akik mellett eddig csak elsétáltam a kollégium folyosóján, illetve más oldalukról ismerhettem meg olyanokat, akiket eddig csak mint kollégistákat, esetenként diákjaimat ismertem. Indulás előtt tele voltam kérdésekkel, aggodalommal. És milyen fölösleges volt mindez: természetességgel mosolyogtak ránk a meglátogatott családok, őszinte örömmel és közvetlenséggel fogadtak, beszélgettek és meséltek. Hálás vagyok, hogy részt vehettem a segélyakcióban, ami által lélekben gazdagodtam, így az egyik legszebb karácsonyi ajándékká válhatott ez a tapasztalat. – Bucur Tünde Csilla (a János Zsigmond Unitárius Kollégium magyartanára)

 

A karácsonyt megelőző napokban olyan családoknál jártunk – Kolozsváron és környékén –, amelyek tagjai, ha nem is tudják, de tanítóink lehettek. Súlyos problémákkal, betegséggel, tél idején hideggel küzdenek, de kitartanak, és tudnak őszintén örülni a kevésnek is. A lehető legegyszerűbben élik mindennapjaikat és megbecsülik azt, amijük van, ellentétben sok más embertársukkal. Egyebek mellett azt tanultam tőlük, hogy nyitott szemmel járjak, s észrevegyem azokat, akiket oly gyakran elnyomnak, akik a gondjaik miatt nehezen tudnak „kitűnni” a társadalomban. Kölcsönösen szükségünk van egymásra! – Jakab Orsolya (a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákja)

 

Második alkalommal vettem részt ilyenfajta adománygyűjtésben. Nagyon jó érzés volt, hogy ezáltal hozzájárulhattam szerény körülmények között élő családok karácsonyának szebbé tételéhez. Azt is jó volt látni, hogy a tavalyi önkéntes társaink zöme az idén is részt vállalt ebben a munkában, ugyanakkor voltak újak is. Nagyon pozitív volt számomra, hogy tavalyhoz képest több megszólított vásárló gondolta úgy, hogy szeretne adakozni a rászorulóknak. Bízom benne, hogy a következő adománygyűjtés is legalább ilyen sikeres lesz. – Zoltán Réka (budapesti főiskolai hallgató)

 

Nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben az eredményes munkában. Különös élményt jelentett számomra, hogy ügyes, fiatal erdélyi lelkészekkel közösen gyűjthettem az adományokat két délutánon át. Szívből gratulálok a kezdeményezőknek, szervezőknek, a többi segítőnek és támogatónak! Ígérem, hogy máskor is számíthatnak rám minden hasonló hasznos munkában. – Kisgyörgy Rozália (budapesti nyugdíjas mérnöknő)

 

Nagy örömmel töltött el, hogy karácsony előtt segíthettem nehéz helyzetben élő embertársaimon. Már otthon a szüleim, majd az iskolában a tanáraim is arra tanítottak, hogy a társadalmi felelősségvállalásnak kulcsszerepe van életünkben. A segélygyűjtés közben kedvező tapasztalatokat szereztünk, így nagyszerű érzés volt látni az ismeretlen segítőkész embereket, akik adományaikkal segítették munkánkat. Voltak köztük fiatalok és idősek, nők és férfiak. Jó volt megtapasztalni az általános nyitottságot a segélyszervezetünk felé. Remélem, hogy ezután is lesz alkalmam segíteni. Buzdítani szeretnék mindenkit, hogy kapcsolódjanak be hasonló segélyezési tevékenységekbe, mert megéri! – Zoltán Zoltána (budapesti egyetemi hallgató)

 

A szeretetszolgálat egyik meghatározó gyermekkori élményeim közé tartozik. Emlékszem, amikor gyermekkorom adventjeiben szüleimmel és az egyletes fiatalokkal közösen készítettük a csomagokat a dél-erdélyi szórványokban élő gyermekeknek. Azt a belső melegséget éreztem az idén is, amikor advent során lehetőségem volt több alkalommal részt venni segélyakciók szervezésében. Kiemelkedő élmény volt számomra megélni a folyamat teljességét: az adománygyűjtést, a csomagolást a még ismeretlen családoknak, majd a segélyek átadását az ő otthonukban. Így volt teljes ez a munka. Mind az anyaországi adománygyűjtés, mind a kolozsvári és aranyosszéki szeretetszolgálati program a tavalyhoz viszonyítva eredményesebb volt, hiszen sokkal több rászoruló család kaphatott karácsonyi ajándékot. Mindez bizonyítja, hogy az emberekben él a cselekvő szeretet, amely képes a legjobbat felajánlani a rászoruló felebarátnak. A Gondviselés Segélyszervezet magyarországi programjaiban való részvételünket, véleményem szerint, a jövőben erősítenünk kell. A szeretetszolgálat egyházunknak olyan hivatása, amely a legszükségesebbet kívánja adni a rászoruló embertársainknak. Remélem, hogy nem csak karácsony táján lobban fel a szívekben a lelkesedés irányába, hanem egész évben él bennünk. – Bartha Alpár (teológiai hallgató)