Születés hete Székelykeresztúron

 

A Születés hete székelykeresztúri programjaira a Gondviselés Segélyszervezet a helybeli partnerszervezeteivel közösen május első hetében várta a szép számmal megjelent érdeklődőket.

Közösségünk kincsei, a gyerek és a család tematikája köré szerveződtek az Erdélyben első ízben megrendezésre került rendezvénysorozat programjai. A Születés hete székelykeresztúri programjaira a Gondviselés Segélyszervezet a helybeli partnerszervezeteivel közösen hét napon át várta a szép számmal megjelent érdeklődőket. A tartalmas napok megszervezésében a következő szervezetek és intézmények működtek együtt a központi szervezői szerepet betöltő Gondviselés Segélyszervezettel: Napsugár és Mesevár napközik, városi bölcsőde, Súlyosan Sérült Gyerekek Elhelyező Központja, a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközség és annak ifjúsági egylete.

Kedd délelőtt a Hisszük, hogy fontosak kerekasztal-beszélgetésen 6 Hargita megyei intézmény és társadalmi szervezet 11 szakembere kereste a választ a térség sérült gyerekeinek és felnőtteinek sajátos problémáira. Több együttműködési terület is körvonalazódott: Székelykeresztúr is csatlakozik az Őrangyal programhoz, és ősztől a Gondviselés Segélyszervezet helyi fiókja a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatósággal közösen önsegítő csoportot indít a sérült felnőtteket gondozók számára.

Az egyeztető és tervező szakmai tanácskozást követő napokban változatos témájú előadásokat hallhattunk:

– Kincses Kálmán református lelkész a hagyományos székely családban meglévő szerepekről és szerepkörökről tartott előadást.

– Sasvári-Szabó Erzsébet magyarországi szülésznő, dúla a fészekrakás – fogamzás, várandósság, szülés–születés testi-lelki vonatkozásait taglalta.

– Vajúdás, szülés, gyermekgyógyászat a magyar néphagyományban címmel Bernád Ilona szülésznő és természetgyógyász a Kárpát-medencei magyar bábaság történetét mutatta be.

– Dr. Szén Csilla családorvos és pszichodráma-asszisztens előadásában a családi krízisekről, azok jellemzőiről, valamint áthidalási lehetőségekről beszélt.

– Kiss Ida bölcsődeigazgató a család és hivatás összehangolásának nehézségeit, kihívásait ecsetelte.

– Sánduly Cecília pszichológus korunk gyerekeinek általános lelki problémájáról, a szinte legkisebb kortól jelentkező szorongásról, annak válfajairól, okairól és kezeléséről beszélt.

– Major Ildikó és Beke Gyöngyi óvónők egy kilenc éve működő, Így neveljünk holland családsegítő program tartalmát és annak tanulságait ismertették, melynek célja: a szülő és a gyerek közötti jó kapcsolat megteremtése, súlyos nevelési problémák megelőzése, magatartási zavarok kiküszöbölése, a helytelen viselkedésformák megelőzése.

– Bíró Enikő gyermek-szakasszisztens a babamasszázs fejlesztő hatásáról tartott előadásában taglalta, milyen fontos szereppel bír a masszázs az anya-gyerek kapcsolat és a csecsemő fejlődésében.

– Larcher Klára óvónő előadásában hangsúlyozta, mennyire fontos a mese és meseválasztás, a megfelelő tolmácsolás, mennyi többlettel és pozitív hatással bír a rajzfilmekkel szemben. Ez utóbbiakkal szemben a szülőknek mértéktartónak és szemfülesnek kell lenniük. Az előadó ismertette az egyes életkoroknak megfelelő mesefajtákat, és megosztotta tapasztalatait a mese olvasására, megélésére és beépítésére vonatkozóan.

– Gál Izabella Tünde és Lukács Andrea óvónők a zene nevelő és személyiségformáló jellegét hangsúlyozták, melynek a méhen belüli korban kell elkezdődnie. A népzene és a néptánc különös fontossággal bír, ezért fontos, hogy kisgyerekkorban a saját tájegységünkre jellemző gyerekdalokkal és táncokkal ismerkedjen a gyerek, mert az számára a legmegfelelőbb. Maga a tánc – a zene által kiváltott hatások mellett – a testet és a motorikus összehangoltságot is fejleszti.

Az Egymásra találni program külön színfoltja volt a rendezvénysorozatnak. Ennek keretében a családjaikban nevelkedő, súlyosan sérült gyerekek – szervezetünk által működtetett – terápiás csoportjának tagjait és szüleiket látták vendégül a Súlyosan Sérült Gyerekek Elhelyező Központjában. Felejthetetlen pillanatoknak lehettünk tanúi, amikor a fogyatékkal élő gyermekek vegyes csoportokat alkotva különböző kézműves és mozgásfejlesztő tevékenységekben vettek részt. A kommunikáció legkülönbözőbb formáival találkozhattunk – beszéd, mimika, gesztusok és sok-sok érzelmileg telített érintés – amelyekben az egymásra találás, a kölcsönös megértés, a feltétel nélküli elfogadás lépten-nyomon érezhető volt. A találkozás egyik fénypontja a központ gyerekei által előadott kis mesejelenet volt a répáról, amelynek frappáns mondanivalója sajátos értelmet nyert ebben az előadásban és emlékezetes pillanatokat varázsolt mindannyiunk szívébe. A délelőtt zárásaként elkészült az „egymásra talált” kiskezek lenyomatainak tárháza is.

A mama-manó dúdoló foglalkozások, valamint a játszóházak nagyon sok vidámságot, gyerekdalt, mondókát, egyszóval a gyermekek társaságában eltöltött, felejthetetlen pillanatokat jelentettek. Volt alkalom, amikor a bölcsődei gyerekek jelenlétével szinte száz apróság ajkáról csendültek fel a régi magyar gyerekdalok, és elevenedtek meg a népi gyermekjátékok.

Segélyszervezetünk székháza gyerekzsivajtól és népzenétől volt hangos szerda délután is, amikor gyerektáncházra került sor. A zenészek csalogató muzsikájára megtelt az irodánk, amelyben 8 hónapos babától 9 éves kisiskolásig több gyermekkorosztály képviseltette magát. Nemes Annamária zenetanárnő és Józsa Levente tánctanár vezetésével több táncba is belekóstoltak a jelenlevők, akikről el kell mondani, hogy nagy részük már régebb ismerkedik ezekkel a táncokkal. A táncok közti szünetekben népdaléneklésre és népi gyermekjátékokra került sor. A csillogó tekintetek, a kipirult és mosolygó arcok mind arról árulkodtak, hogy jó volt a hangulat, az élő zene meghozta hatását.

Az interaktív bábszínház keretében az animáló óvónők hihetetlen leleményességgel vonták be a gyerekeket a mesébe. Volt tánc, taps, mozgás és sok-sok nevetés. A mesedramatizálás keretében az óvónők valóságos varázslatot műveltek a teremmel, mely igazi mesevárrá, mesefölddé alakult, ahol a tulipános ládát kinyitva hihetetlen figurák keltek életre a magyar népmesék zenéjének kíséretében. A résztvevő gyerekek perceken belül átalakultak királyfiakká és királykisasszonyokká. Az események pörögtek, minden jelenlevő aktív részvételével rohant az idő és másfél óra erejéig a szülők ismét gyerekek lehettek, a gyerekek pedig kedvenc meséik mesehősei.

 

Szorgos kezek közösséget építenek – családi alkotó délután keretében közel 200 gyerek lakta be az 5 tematikus „sarokra” felosztott udvart. Volt kőfestés, arcfestés, szélforgó- és rongybabakészítés, fakanálbábuk készítése, valamint mozgásos játékok egész sora. A hangulatos gyerekdalok és a vidám gyereknevetések messzire elhallatszottak.

Dobokkal kísért ősi női erőket megmozgató dalok csendültek fel a Világra jönni című francia dokumentumfilmelőtt, mintegy ráhangolóként, melynek hatására a belső rezonanciák alkalomhoz illő lelki síkra repítették a jelenlévőket. A késői órára való tekintet nélkül teltház követte a filmet, mely révén a világ 26 kultúrájának születésre–szülésre való felkészülési folyamatába nyertek betekintést a nézők: volt delfinek társaságában, baráti körben, indiai törzsi rituálé keretében, kínai kórházban, Szibériában vagy éppen sóstengerben megvalósuló természetes szülés is. Sok példát láthattunk a kórházi és az otthoni szülés mikéntjére és hogyanjára. Természetesen a kockázatok és egyes esetekben a kudarcok is megjelentek a filmben. A filmvetítés a résztvevőkben kavargó élményeket hagyott, sok kérdést, de válaszokat is.

A rendezvénysorozat egyik fénypontja volt az Életre hívlak babakocsis és kisgyerekes felvonulás, valamint a születésfa ünnepélyes elültetése.  Bár borult ég és csepergő eső fogadta a gyülekező kismamákat, édesapákat és gyermekeket, a menet elindulásakor kisütött a nap és főúton haladva egyre többen csatlakoztak hozzánk. A mellettünk elhaladó autók lassítottak a menet láttán, amelyet ablakokból és kapukból is sokan biztatóan vettek számba. A Gondviselő velünk volt és lélekben még nagyon sokan.

A születésfa ünnepség keretében két hathónapos kisbaba és édesanyjuk leplezték le a 2010-ben Székelykeresztúron született kisbabák névsorát tartalmazó emléktáblát. Ezt követően Szombatfalvi József unitárius lelkész Isten áldását kérte a születésfára, akárcsak minden gyermekre, szülőre és nagyszülőre. Rafai Emil polgármester ünnepi beszéde következett, amelyben hangsúlyozta, mennyire fontos a gyerekvállalás, mert a szülőföldünknek nem az a tulajdonosa, akinek ősei a temetőkben nyugszanak, vagy akiknek neve atulajdonlapon szerepel, hanem azoké, akik belakják azt. Ezt követően a rendezvénysorozat főszervezőj szintén a gyermekáldás fontosságát hangsúlyozta, továbbá azt is feladatként jelölte meg, hogy Székelykeresztúron ez után név szerint is számon kell tartanunk az újonnan érkezőket. Lakatos Sándor gyerekdalaira az apróságok hallatták hangjukat és néhányuk táncra is perdült.

A rendezvény utolsó napján az unitárius templomban anyák napi istentiszteletre került sor, majd a vasárnapi iskolások anyák napi műsorral köszöntötték az édesanyákat. Ezt követően a Berde Mózes Unitárius Gimnázium Kalamajka Színjátszó csoportja egy modern Ludas Matyi feldolgozással ünnepelte az újonnan elkészült Gyermekmosoly játszóteret, melyet ez alkalommal avatott fel az egyházközség.

A rendezvény záróakkordjaként Éder Enikőnek, az aradi és temesvári színházak művésznőjének Különjárat című verses-zenés összeállítása következett, mely hangulatában és eszmeiségében méltó befejezésnek bizonyult.

A Gondviselés Segélyszervezet ez úton is köszönetét fejezi ki partnerszervezeteinek, valamint két fő támogatójának: Hargita Megye Önkormányzati Hivatalának és Székelykeresztúr Város Önkormányzatának. Illesse külön köszönet Simó Orsolyát és Balogh Rékát, segélyszervezetünk helybeli munkatársait a rendezvény megtervezésében és lebonyolításában nyújtott segítségéért. A rendezvényről bővebben olvashatnak a www.keresztur.gondviseles.org honlapon.

Dosztojevszkij szerint a gyermekek jelenlétében meggyógyul a lélek. Közösségünknek lelki gyógyulásra van szüksége... Rendezvényünk e gyógyulási folyamat első állomása volt, amit – Isten segítségével – jövőben folytatunk!

 

Andrási Erika (főszervező, a Gondviselés Segélyszervezet ügyvezetője)