Függetlenül a függőségektől

  A kábítószerek elterjedése Erdélyben kis mértékben köztudott.

A szülők és tanárok zöme úgy tudja, hogy ez a veszély csak elméletileg létezik, és a mi fiataljainkat közvetlenül nem veszélyezteti.

 

Pedig nincsen olyan erdélyi vidék, ahol pár órás célirányos keresés után ne találnánk valamilyen kábítószert. A leghatásosabb ellenszer a tájékozottság és a megelőzés, ami mindnyájunknak kötelessége. Ha teszünk ezért, akkor egészséget és életet menthetünk, a szó legszorosabb értelmében. A Gondviselés Segélyszervezet és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) e célból szervezett hat erdélyi városban előadás-sorozatot a kábítószer-használat megelőzése és más függőségek mérséklése témájában. A Függetlenül a függőségektől című előadásokat Kurdics Mihály magyarországi nyugalmazott rendőr alezredes, drogprevenciós szakértő tartotta a leginkább veszélyeztetett ifjúsági korosztálynak, valamint szülőknek, tanítóknak, tanároknak, nevelőknek, lelkészeknek és más érdeklődőnek.

 

Május 20–24. között 13 előadásra került sor, átlagosan 140 résztvevővel.
A körút célja az volt, hogy közérthetően és hitelesen tájékoztassuk a fiatalokat a rájuk is leselkedő veszélyről. A lényegét az előadó így fogalmazta meg: „(Célunk) nem tilalomfát állítani vagy leszoktatni valakit a kábítószerről, hanem felhívni a figyelmet, hogy amikor elkezd valaki drogozni, akkor tudnia kell, milyen kockázatokkal játszik. Az olyan, mintha az ember egy szakadékot ásna maga elé az úton.” Természetesen kérdés marad, hogy a fiatalnak sikerül-e megállnia a szakadék szélén, vagy belezuhan abba, mert nem ismeri a következményeket. Olyan is akad, aki csupán kíváncsiságból teszi meg a helytelen lépést. Az elsőt csak kíváncsiságból vagy vagányságból, a másodikot azért, mert jónak tűnik a szer hatása, a harmadikat pedig már azért, mert függővé vált. Sajnos, innen nehéz a visszaút…  


„Az élet értelme a világ szeretetáramának megérzése és gazdagítása” – vallja Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató. Ezt a szeretetáramlást sok-sok boldog élmény, örömteli pillanat, kedves történés, vagy éppen az isteni szeretet megtapasztalásával tudjuk megélni, közben pedig gazdagítjuk a világot saját szeretetünk hozzáadásával. Ennek az élménynek az eléréséért sok fiatal tudatmódosítást előidéző anyaghoz, kábítószerhez fordul. A „miért kezdtél el füvezni?” kérdésre a legtöbbször ezek a válaszok: „Mert sz.r az élet. Mert összevesztem a szüleimmel. Mert unom a sulit. Mert meggyőztek a barátok, különben nem tartozhatnék közéjük. Mert vagány dolog.”


Elégedetlenség, negatív élmények sokasága, boldogság keresése, szeretethiány – csupán néhány tényező, mely a drogfogyasztás zsákutcáiba vezeti a fiatalokat, akik legtöbbször külső segítséget keresnek saját boldogságuk megéléséhez. Csakhogy a fiatalok zöme nem tudja, hogy saját boldogságunkért nem a különböző vegyi anyagok a felelősek, hanem a már születésünk óta bennünk levő, a teremtés óta szervezetünkben létező anyag, melyet úgy hívnak, hogy endorfin. Szeretet-túladagolásba pedig még senki nem halt bele...


Függőségek zsákutcáiról lévén szó, nem szabad mellékesként kezelnünk azokat a veszélyeket, amelyek a világháló-függőség, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, az energiaitalozás vagy éppen a játékfüggőség velejárói. Világhálós függőségek terén példaként említem a közösségi hálók és a játékok világát. A Facebook csatornáin felelőtlenül kínáljuk az alvilágnak, a számítógépes betörőknek és a tényleges rablóknak a személyes adatainkat, a tetszik-en (like-on) keresztül segítjük a kéretlen reklámok áradását, a számítógépes vírusok terjedését, a digitális szemét özönlését. A játék világa arra nevel, hogy a való világban is könnyűszerrel játszhatunk az életünkkel, mert nem baj, ha elbukunk, van még három életünk, legkevesebb... Oda „fejlődtünk”, hogy sok fiatal látókörében csak a rossz és veszélyes lehetőségek áradata váltja egymást. A keresztény ember erre nem legyinthet magát mentegetve, hogy ilyen a mai világ. Társadalmunknak mindannyian alkotói vagyunk, kisebb és tágabb környezetünkben pedig felelősséget kell viselnünk egymásért.


A Függetlenül a függőségektől című előadás-sorozatunkkal megpróbáltuk Erdély különböző térségeiben (Háromszék, Marosszék, Küküllő mente, Kolozsvár) felhívni az ifjak, a fiatal felnőttek, valamint a szülők és nevelők figyelmét ezekre a veszélyekre. Hiteles szakmai tapasztalatú és lenyűgöző stílusú előadónk a veszélyek ismertetése közben mindig rávilágított a másik útra: lehet természetes úton örömteli, boldog életet élni. Mert öröm lehet egy kiadós baráti beszélgetés, egy közös kirándulás, egy jó könyv olvasása vagy film megtekintése, a sportsikerek, a tanulmányi eredmények, a közösségszolgálat, nem is beszélve a szerelemről... A döntés mindig a SAJÁT kezünkben van. A bölcs ember mások hibájából tanul, az okos a saját bőrén, a buta ember pedig senkitől és semmiből. Mi hová akarunk tartozni?    



Vagyas Attila