Élménybeszámolók segélyakciók résztvevőitől

                          

Honlapunkon több december–januári segélyakcióról is beszámoltunk.  A kivitelezésben részt vevő önkéntes munkatársaink közül néhányan megfogalmazták alkalmi élményeiket, amelyeket az alábbiakban olvashatunk. Szolgáljon tanulságul és ösztönző erőként segélyezési tevékenységeink folytatásához!

 

 

Vegyes érzésekkel indultam útnak a segélycsomagok házhoz szállításakor, ugyanis a segélyezett családok nem tudtak érkezésünkről. Fenntartásaim alaptalanok voltak, mert minden hajlékban szeretettel és hálával fogadták érkezesünk. Jó érzés volt megfogni egy-egy idős néni kezét, és a mindennapokról beszélgetni velük. Örülök, hogy részese lehettem a segélyakciónak, ugyanakkor köszönöm az együttműködést mindenkinek, aki segített a csomagok összeállításában és célba juttatásában. Bennük új önkéntes munkatársakra leltünk, és értékes embereket ismerhettünk meg. – Kriza Gyöngyi (a Gondviselés Segélyszervezet munkatársa)

 

A tavalyi az első karácsonyom volt Kolozsváron, és hiányzott(-zik) a falu, a közösség, a gyermekek, a közvetlen kapcsolat az emberekkel. Az élet szaga, hangulata. És ezt találtam meg a segélycsomagok kiosztásakor. Legszebb karácsonyi ajándék volt számomra, mindannak ellenére, hogy a családi házaknál, ahova a segélycsomagokat vittük, sokszor az idős emberek magánya, egyedülléte, magárahagyatottsága, betegsége fogadott. De ott volt egy-egy helyen a gyermekek mosolya, csengő kacagása is, ahogyan örvendeni tudtak az ajándéknak. Valami olyan történt, amit a nagyváros forgatagában nem lehet, nem tudtam eddig felfedezni, megtalálni. Az őszinte öröm, az emberi lélek felcsillanása. Bennem is. – Márkó László (médiareferens)

 

Amikor a segélycsomagokat állítottuk össze a rászoruló családoknak, újra átéltem a jobb adni, mint kapni igazságot. Sajátos érzés volt látatlanban megismerni nélkülöző családok élethelyzetét, majd ez alapján elkészíteni a nekik szánt csomagokat. Hálás vagyok, hogy egyházunk keretében ilyenfajta szolgálatot is végezhettem, és remélhetőleg végezhetek a jövőben is. – Bartha Alpár (teológiai hallgató)

 

„Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.” (Ralph Waldo Emerson)

Advent teljében, majd január derekán esélyünk adódott bekapcsolódni a Gondviselés Segélyszervezet által irányított segélyakciókba. Az adományban részesített családok lényegesen nehezebb körülmények között élnek, mint mi. Betekintve mindennapi nélkülözéseikbe megtanultuk értékelni mindazt, ami számunkra megadatott, azokat a természetesnek tűnő adottságokat, amelyek sokak számára elérhetetlenek. Mindeközben rájöttünk, hogy nagyon jó érzés segítséget nyújtani a rászorulóknak, látni szemükben az örömet és értékelést kifejező csillogást. Egyik helyen egy kislány a segélycsomag kibontása után nekünk akart adni egy zacskónyi szaloncukrot, egy másik családnál pedig a kisgyermek olyan boldogan bújt édesanyjához az ajándékok láttán, hogy öröm volt nézni. A segélyakciókat követő napokban is kellemes meglepetésekben volt részünk: többen telefonüzenetekben fejezték ki hálájukat, egy kisfiú pedig rajzzal szemléltetett, tiszta szívű köszönőlevelet küldött, melyben ezt írta: „szeretettel az Unitárius Egyháznak”. Bizony, a szegénység sok mindenre megtanítja az embereket, például értékelni a rendelkezésünkre álló anyagiakat, de még inkább azt, ami soha el nem fogy, a szeretetet. Szerencsések vagyunk, hogy a világot immár ilyen megvilágításban is láthatjuk, miközben valami olyant tettünk, ami másoknak is jó. – Mátyás Réka, Román Eszter, Jakab Orsolya, Farkas Tímea (a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai)